Előre senki nem lát bele, milyen is lesz, izgulunk, hogy ne érjen készületlenül, hogy mi már mindent tudjunk a nevelésről, hogy elmondhassuk nem érhet meglepetés és akkor jön a realitás, mikor kapkodnék fűhöz-fához összegyűjteném az összes ismerőst, hogy álljon mellettem, mert nem értem mi van, de akkor győz a józan ész és Erzsébet(vagyis Erzsébet a józan ész, vagyis.... mit tudom én) -nyugodj meg, ha stresszeled magad ő is érzi! És akkor megnyugszom, azt hiszem a meditációban ez az alfa szint :) minden kikapcsolódik körülöttem és érzem, hogy Anna beleolvad a karomba.
Rendkívül hosszú volt az az időszak, amíg világra jött (az előzményekre tehető) de most itt van és mi neki élünk. Terhesség alatt és most is egy dal mindig gombócot gyűr a torkomba, habár én aztán nem vagyok érzelgős:
http://www.youtube.com/watch?v=kscSGAicaRA
Pár kép Annáról az első hónapban :)
Ez a fotó félórás korában készült egy félhomályos kórházi folyosó üvegajtója mögül:
Tíz naposan ezzel lepett meg minket
Gúnyolódás a fényképezőgép előtt
...és rácsodálkozunk...
Békapóz
Kis lépés neki...avagy tenyeres talpas..
Tenyeremen hordom...
Világról a véleményem!
Ihaj-csuhaj
...ööö...
Pihenő jaguárpóz (görcstelenítünk-Fotó Erzsébet)
