luni, 24 mai 2010

...10...9...8...


...10...9...8...nem egy esemény miatt számolok vissza, ez annál kissebb dolog... ha épp eszed, de ha ott állsz és követed az elkészülését, akkor nem is olyan kis dolog.
Dicsőszentmárton központjában a zsinagóga mellett egy kis ház még kisebb részében lakik egy néni. Bevallása szerint már huszonöt éve süti a pászkát, elhiszem neki. Mivel már többször jártam arra állíthatom, hogy éjjel-nappal süti, az általunk annyira rettegett E betűk nélküli nagyon finom pászkát.(aki nem hiszi járjon utána)
...10...9...8...és meglepődik, hogy lefotóznám-minek? Persze ezt csak szemével kérdi, de rögtön találok magyarázatot-hogy a fiatalságnak tudjam megmutatni...nem könnyű az élet...és nem csak elektronikából áll...elég hülye magyarázat, de csak ez jut eszembe.
...10...9...8...és mesél és fotózom és megkínál a pászkából és süt...10...9...8...és megint mesél, én tovább fotózom és most a friss és forróból kínál, amit alig pár másodperce szedett le. Sok érdekességet tudok meg így tőle...
...10...9...8...nem is a néni számol vissza, csak állandóan szemembe botlik a sütőminták felett a falon (hogy miért, nem tudom és nem is kérdezem) csökkenő sorrendben krétával felírt számok glédája...
A számok 14-től csökkennek 1-ig, engem csak a ...10...9...8... ragad magával, közben újra kínál és a keze törékenyebbnek látszik a pászkánál...10...9...8...